Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
II. RÉSZ
80 erősité, hogy ő egy oly uj vadászati módot talált fel, mely minden vadnál alkalmazható s a siker biztos. Midőn tehát az ingovány szélére értek Buksi uram hadmeneti tervezete szerint, mindenekelőtt a nádas hármuk által körülkerítendő volt, s azután pedig borzasztó ordítás és zörej közt a nád közé hatolandó. „Úgyde akkor már messziről elriasztunk mindent," fakada ki a gróf bosszúsan. „De hogy riasztjuk el" visszonzá Buksi uram, sőt épen mindent hatalmunkba kerítünk. A gróf egykedvüleg vállat vonitva lépdegélt kitűzött helyére. Az adott jelre borzasztó ordítás közt rohantak mindhárman a nádasba. Kiváltképen Buksi uram tett ki magáért; mert folyvást levegőbe süté puskáját, s ugy ordítozott mintha nyársra húzták volna. Egyszerre a gróf megállott. „Miért nem megy tovább gróf ur? kérdé tőle Buksi uram. „Mert egy nagy pocsolya van előttem! volt reá a válasz. „Hja viszonzá Buksi uram „módszerem azt tanítja, hogy a vadász nem ismer akadályt, s ugyanazért csak bátran előre, s ha kell uszsza át a pocsolyát." „Elment-e az esze Buksi uramnak, hogy ily dolgokat kiván tőlem, kérdé a gróf ingerülten. „Dehogy ment, feleié Buksi uram, még mindig a helyén van. A gróf ur megígérte nekem, hogy mindent megteend, mit én vadászatközben rendelendek; tartsa meg tehát igéretét." A gróf szavának embere akart maradni, s valóban átúszott a rosz illatú pocsolyán. Hogy a lárma minél nagyobb legyen, Buksi uram egy trombitát húzott elő kabátja zsebéből s azzal trombitálni kezdett. E hangokra a tó megnépesült, mert a nád közül seregesen emelkedének ki a vizi madarak. Még most sem volt szabad a grófnak csendben maradni ; csökkenteni kezdé ugyan a hadizajt, hogy igy egy falka kacsa közelébe juthasson, azonban Buksi uram tíis-