Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

72 nek látszék, azon pillanatban a mint a szalonka elébe érkezék, egy nagy lépéssel a patak közepére .ugrott. De irgalmas ég! a víz szájáig ért s a viz mélysége miatt nem birván ellenállani a rohanó árnak, a hullámok Buksi uramat magukkal sodrák. Most már mélyebben merült el a patakban, szája megtelt vizzel, s Buksi uram végóráját elérkezettnek hivé. De azon perczben a mint a hullámok csak nem összecsaptak a szerencsétlen feje fölött egy mentő kéz nyúlt utána s a fuldoklót üstökénél fogva megragadva, kiráutá a mély vizből a patak szélére. — Buksi uram öltözete facsaró viz volt; ő maga az ijedtség következtében eszméletlenül nyúlt végig a parton és szemei becsukódtak. — Most a mentő kéz megragadá Buksi uram élettelennek látszó testét s azt fejjel lefelé, lábaival pedig fölfelé tartván , hatalmasul megrázá. — Ezen gyöngédtelennek tetsző eljárás üdvös volt Buksi uram elaludt idegeire, mert rövid idő múlva a viz patakként ömlött ki száján. Ekkor ismét a földre helyezte a mentő kéz Buksi uramat s ime pár perez múlva fölnyitá Buksi szempilláit, miközben egy nehéz sóhaj tört ki belőle, — s első tekintete is mentőjére esett, ki mellette térdelve várá sajátságos műtétének bekövetkezendő jó hatását. — Buksi uram megpillantva a reá figyelő arezot, ijjedten hunyta be ismét szemeit; mert szabaditójában szomszédvadásztársát ismerte fel, ki ugyanis rögtön észre vévén Buksi uramnak oly hirtelen eltűnését, a patak partjához sietett, s mint fönnebb láttuk a legválságosabb perczben, miután ha csak pár pillanattal későbben érkezik a patakhoz, valószínűleg Buksi uramnak holt testét húzta volna ki a vizből. A vadász részvéttel vizsgálá Buksi uramat de ez azt gúnynak magyarázá s azt hivé, hogy szomszédja nem jószívűségből, hanem csupán boszantás okáért kereste fel őt, s e miatti mérgében az epe futotta el Buksi uramat s arczát mész fehérre festette. — Mihelyt visszanyerte teljes eszméletét, azonnal felismeré helyzetét, s belátta, hogy szomszédjának kell köszönnie élete megmentését, s mégis a helyett hogy hálát mondott volna, csak gyűlöletet érzett keblében jóltevője iránt. E rút szenvedély hatalma erőt vőn Buksi uram jobb érzelmein, s ily lelki állapotban elfelejtette a veszélyt