Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

69 kának semmi baja sem lett, hanem ijedten szökdelt egy ágról a másikra. Most Buksi uram másodszor lőtt és másodszor hibázott. Ekkor újra megtölté fegyverét, s ugyanazon eredménnyel mint előbb, a macskára siité. így lövöldöze Buksi uram mintegy félóráig, anélkül, hogy a vadállatot megs eb esitette volna. Már kilőtte puskapor tülökjét és a macska mégis eleven volt. Boszusan kaparászott össze zsebeiben egy adagport, s' az uj lövésre dermedten hullott le a macska a fáról. Örömittasan indult most Buksi uram haza felé, midőn a kastélyudvarára ért, már több vadászt talált ott egybegyűlve. A gróf épen vadászcsizmáit húzta lábaira, midőn Buksi uram a macskát farkánál fogva czipelve, ragyogó arczczal rohant a házi úr szobájába. A gróf ijedve ismeré fel az élettelen állatban szegény házi kandúrját, mely 7 év óta szorgalommal és lankadatlan erélylyel pusztitá a kastélybeli egereket. Mindazonáltal rögtön összeszedte magát s eltitkolta boszuságát. Jó kedvet szinlelve nézegette hű macskáját, s azt Buksi uramnak ajándékozá. Miután a meghívott vadászok, számra nézve 57-en, ezalatt már mind összegyűltek, a vadászcsapat zajos reggelizés után 243 hajtóval együtt útnak indult. Két órai gyaloglás után elérték azon helyet, melyen az első hajtásnak kelle történnie. Itt a hajtócsapat vezére embereit maga mellé vévén, a meghajtandó helyiség túlsó oldalára került, mig a lövészek előbbiekkel szemben, lánczczá alakulva, foglaltak állomást. Ezen helyiség körülbelül 100 holdnyi területű lapály lehetett. Önmagában cserjés és bokros s helylyel közzel posványos. Azon oldalán, melyen a vadászok állottak, egy meglehetős mély patak folyt; ennek partjait egy fahid kapcsolá össze, melyen a vadászok és liajtóknak, hogy a kérdéses lapályra juthassanak, át kelle kelniök. A patak vize oly tiszta volt, nogy a kavicsos meder miedenütt lát-