Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

68 egyetlen perczben sem fogok arról megfeledkezni, miszerint boldogságom alapitója egyedül a gróf ur." A házi nr e költői és virágos üdvözletre alig tudá magát visszatartani a nevetéstől; bogy tehát e miatt zavarba ne jöjjön, Buksi uramhoz közeiedék, s annak jobbját megfogván, azt hatalmasul megrázá. Ezzel karon ragadván vendégét, a szobájába vezeté. A terembe érvén, Buksi uram azonnal előterj észté jövetelének okát. A házi ur szívesen megígérte, hogy kérelmének foganatosítása végett, mindent meg fog tenni, mi tehetségében áll. Buksi uram még az nap haza akart volna menni, de a szivcs házigazda nem engedé és maradásra birá azon Ígérettel, hogy más nap szalonka hajtó vadászatot fog rendezni az ő tiszteletére. Következő napon már viradat előtt talpon volt Buksi uram; a háziak közül azonban még senki sem ébredett fel. Buksi uram tehát a gróf vadászszához sietett, attól megtudakolandó, hogy hány órára vannak a vadászok rendelve. A vadász lakása az erdő szélén volt, azonban nem messze a kastélytól, ugy, hogy néhány perez alatt oda érkezett. Be akart menni, de az ajtó zárva volt. Hiában döngette az ajtót és zörgette az ablakot, — hiában orditozék, hiában sütötte el fegyverét, a vadász nem ébredett fel mély álmából, -— miután napi fáradtsága következtében oly mélyen elaludt a jó vadász, hogy ha egy ágyút sütött volna el annak füle mellett Buksi uram, még sem ébredett volna fel. Bosszúsan tért vissza tehát szállására, s ott egy kettős csövű fegyvert, s ahhoz való tölteléket vévén magához, ismét az erdő felé tartott, hogy abban vagy egy óráig kószáljon. Alig hatolt be Buksi uram az erdő mélyébe, midőn egy szürke alak szaladt el mellette s egy közelében lévő fára mászott. Buksi uram fegyverét lerántva válláról, a fa alá sietett. Hosszas vizsgálódás után az ágak közt egy szürke állatot fedezett fel, melyet ő, Ítélete szerint vadmacskának tartott. Czélba vevé tehát a vadat, és lőtt. Azonban a macs-