Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
II. RÉSZ
67 igazítani és tisztogatni valót eleget, melyeket más szem bizonyára észre nem vett volna. Végre elkészülvén Buksi uram neje felügyelete alatt, kocsira ült, fegyverét magához vevé, 3 hű vizsla kutyájának nagy kinok közt térdei közt kelle helyet foglalnia, azután Mihók ugrott fel a bakra s ezzel megsuhintá a kocsis ostorát, mire a lovak nagy erőmegfeszitéssel mozgásba hozták lábaikat, s a hintót a háziasszony szerencse kivánatai kíséretében az udvarból az utczára vonszolták. Mintegy félnapig tartó kocsizás után behajtatott Buksi uram a gróf udvarában útközben semmi különös esemény nem adta elő magát, csak az unalom gyötörte őt, s e miatt ugy hányta vetette domború testét a kocsiban hol az egyik, hol a másik oldalra, hogy annak oldalai csak ugy recsegtek belé. Unalmát elűzendő, mondókáját, melyet a gróf üdvözlésére készített mindjárt házassága után, kezdé szünetlenül halk hangon előmotyogni, és szája folytonos mozgásban volt. A gróf igen megörült, midőn jelenték neki, hogy Buksi uram óhajtja tiszteletét tenni, s azonnal a ház előtti erkélyzetre sietett, hol érkező vendégeit rendesen fogadui szokta. Buksi uram az inas által vezettetve nemsokára az erkélyzetre ért, s ott a grófot megpillantván azonual megállapodott, és diszes positioba helyezé magát, ezzel fejét háromszor illedelmesen meghajtván, igy kezdé előre betanult üdvözlő beszédét. „Gróf ur! nemes férfiú! fogadja a szivem mélyében buzogva forrongó hálaérzet őszinte nyilatkozatát, azon jótéteményéért, mely által engem a halandók legboldogabbikává tett. Ugy van gróf ur! egyedül önnek köszönhetem, azon drága s reám nézve szerencsét árasztó kincsnek bírását, melyet kedves feleségem személyében nyertem. Eletem napja ő, mely létem fájának, fonnyadásnak indult leveleit ismét felfrissité; agglegénységemnek savanyu eczet izét, az együttlét édes mézével cserélte fel; s életem mely még nem régen egy parlag mezőség volt, most egy virágos gyepágyhoz hasonlít. Még egyszer gróf ur fogadja köszönetemet azon Ígérettel, hogy én soha 5*
