Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

54 lem nélkül közeiedék a vadhoz s nyájas hangon kezdé hívogatni, mire az állat megfordult és apró tipegő ügetéssel, barátságosan röfögve sietett a nő elébe. „Nincs semmi bajod, a mint látom," mondá a nő az állathoz lehajolva, miközben az utóbbinak füleit vakargatá. „De mi ez? kiáltá fel a nő, a mint a földön heverő Buksi uramat megpillantá. „Nagy ég! egy holt ember! tevé hozzá szörnyülködve. Rögtön visszafutott, s néhány perez múlva két férfi szolgával tért ismét vissza, kik azonnal vizsgálat alá vették Buksi uramat. t „El-e még? kérdé a nő félelemmel vegyült kíváncsisággal. „Ali! kiáltott fel az egyik szolga, bámélkodásában összecsapva kezeit, ennek az arczát már láttam valahol. „Ugy van ugy, most emlékezem a múltkori hajtó vadászaton ő is jelen volt. Ez ugyanazon ur, ki a fába bujt a medve elől, ő a gróf urnák vendége !" „De él e még? kérdé ismét a nő izgatott hangon. „El hála az égnek! válaszolá a másik szolga, még lélekzik, ugy látszik hogy eszmélete hagyta el! „Ugy, hamar hozzátok be a házba, mondá a 110 parancsolólag. En majd előre megyek! Az emberek óvatosan felemelék Buksi uramat a földről, s a házba vitték. A 110 azalatt ágyat vetett, s arra helyezék a beteget. Ekkor a jószivíí nő hideg vizet hozott, s azzal fecskendezé Buksi uram arczát, azután pedig eczettel kezdé dörzsölni halántékait. A beteg melléből most egy nehéz sóhaj tört ki s felnyitá lecsukott szempilláit. „Hol vagyok, kérdé Buksi uram gyenge hangon. „Ne tartson semmitől jó uram és legyen nyugodt, vigasztalá Buksi uramat a nő, rövid idő múlva, reménylem, tökéletesen fel fog üdülni. Ugy lőn, miként a nő jósolá. Buksi uram fél óra eltelte után egészen jobban lett s az ágyról fölkelt. „Nem tudom, hogyan háláljam meg ezen jótettet. Eletemet mentette meg asszonyom, fogadja azért mély köszönetemet. — Szabad-e tudnom, hogy kinek tartozom ennyi