Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

45 nek. — Azonban igyék uram egy pár kortyot ezen kulacsból, nem fog ártani. Én jót húztam a pálinkás kulacsból, s minden segély nélkül talpra álltam, társamhoz ekkép szólván. „Én tökéletesen jól érzem magamat, ha tehát akarod, folytassuk utunkat." Azonban most vettem csak észre, hogy a tarisznya, melyben élelmi szereimet raktam, nincs a vállamon. Körülnéztem, de sehol sem láttam. Megkerültem tehát a bokrot, és csakugyan nem is csalódtam, mert a tarisznya kutyámmal együtt a fűben volt; hanem mily állapotban találtam őket? A kutya épen azon perczben ránczigálta tarisznyámból kifelé a papirosba göngyölt hideg sültet, s nagy darabokban, a nélkül, hogy megrágta volna, nyelte el egymás után a jóizű pecsenyét. Szörnyülködve rohantam a kutyához, s elragadtam orra elöl a tarisznyát. Megvizsgáltam, hogy mi maradt még benne; de egy kenyér darabon kiviil, mindent megevett a kutya. Hagyján, gondolám magamban, a kenyér is fog ízleni a bor mellett, s az elégültség érzetével akasztám ismét a tarisznyát vállamra, anélkül hogy az üvegeket megvizsgáltam volna. Ezzel visszatérve Rolánhoz, mondám neki, hogy indulhatunk. Tehát útnak eredtünk. Útközben egyszerre Rolán megállapodott, s megütközve kérdé, hogy nincs-e valami bajom? En biztositám őt, hogy tökéletesen jól érzem magamat. De hát honnan csepeg ez a vér, miközben kabátom szárnyát, mely egészen nedves volt, kezébe vevé. Most lett minden világos előttünk, a mint a tarisznyát újból megvizsgáltuk; a két üveg meg volt repedve, s a drága veres bor mind kifolyt. Elkeseredve sóhajtám „Inkább vérem cseppegne, mint ez a jó egri nedv. Már most se pénz, se posztó." Rolán azonban vigasztalni igyekezett engem, mondván, hogy az ő kulacsában még van elég pálinka. Egy órai gyaloglás után egy sűrű bokros térhez jutottunk; Rolán állitása szerint itten tanyázott a vadmacska család.