Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

29 a csendes erdő egyszerre megelevenedett a hajtók kiabálásai és a szabadon eresztett kutyák csaholása által. A vadászok e zajra lövésre készen tárták fegyvereiket, Buksi uram is felhuzá valamennyi fegyverének kakasait, mig revolverét, hogy rögtön kéznél legyen, csizmája szárába dugá. A hajtók zaja ezalatt közelébb hallatszott, s rövid idő múlva a vadászok sorlánczán több lövés dördült. Már Buksi uram szomszédja egy szép rókát teritett le. Ezt látván Buksi uram az irigység tüze lángra gyúlt szivében, s szomszédját kérni akará, hogy vele helyet cseréljen, midőn egyszerre a Buksi urammal szemben lévő bokor megcsörrent. Buksi uram szive hangosabban kezde dobogni, s fegyverét a fának támasztva várta, hogy mi jön ki a bokorból, midőn abból egy bornyfi nagyságú farkas lépett ki. Buksi uram kezében a fegyver e szörnyű látványra nem maradt nyugodtan, hanem a barázda billegető hosszú farkának billegéséhez hasonlóan reszketett, s nem volt képes a farkast czélba venni. Ezalatt a farkas megfordulván a hajtók lármájára neszelt és azután ügető léptekkel, bozontos farkát hátsó lábai közé vonva, egy távolabb fekvő bokornak vette útját. Buksi uram látván, hogy e szép vad sértetlenül tova illan, ha nem lő reá, ugyanazért fegyverének mindkét csövét a farkasra sütötte. Egy füst felleg rejté el most a vadat, de alig oszolt az szét, midőn Buksi uram örömében kurjongatva futott a bokor felé, mert a farkas mozdulatlanul hevert a földön. Azonban a farkas még élt s midőn Buksi uramat közeledni hallá, összezsugorodva s behunyt szemekkel várakozék. A farkashoz érve Buksi uram, miután azt mozdulatlanul elterülve látá, hivé, hogy már nincs életben s egész gondatlanul annak farkát megragadta, hogy zsákmányát a fához vonczolja. De a sebzett vad kirántá magát ellenének kezei közül, s törött lábaival menekülni akart. Erre Buksi uram álló helyére futván, ott a lándzsát magához vevé, s vágtatva