Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

30 a farkas után eredett. De erre nem volt szükség, meri az ordas még mielőtt a bokrot elérhette volna, a sok vérvesztés következtében, erejét vesztvén , összerogyott. Most Buksi uram lándzsát szegezve közeiedék a farkashoz; ez érezvén a közelgő veszélyt, vég erejét összeszedve, talpaira állott. Éppen ezen pillanatban Buksi uram is a farkas felé döfé lándzsáját, ez azonban a veszélyes vasat kikerülendő, hirtelen a földre lapult s ek képen a lándzsa ez élj át tévesztvén, Buksi uramnak teste, miután nagyon előre baj olt, egyensúlyt veszte, s a farkasra esett. A farkas pedig alóla kibontakozva, Buksi uramat marczangolni kezdé. E perczben egy lövés dördült meg közelében, s a szorongatott Buksi uram tisztán hallá a golyókat feje fölött elsuhogni; a farkas a lövésre holtan rogyott össze, s terült el Buksi uram mellett. Ekkor Buksi uram, érezvén, hogy többé nincs mitől félnie, fölkelt a földről, s lándzsáját kezébe ragadván, a győzelem öntudatának büszke kifejezésével arczán azt néhányszor lábai előtt fekvő holt-teteinbe döfé, s aztán Mihókot magához intvén, a farkast állásához czipelteté. Eközben a fegyverek szüntelen ropogtak; az ebugafás és a hajtók orditása egybevegyülve, égig ható zajt okozott. Az erdőnek csendes és ártatlan lakói, a nyulak hátrahajtott fülekkel a hajtók és vadászok közé szorulva, ijedten futkostak össze vissza, mig egy egy jól czélzott, lövés ki nem oltotta egy egy menekülő nyúl fi életének fáklyáját. — A szegény vadgalambok is felriasztatva, nagy csoportokban húzódtak ki az erdőből s még Buksi uram is megkisérlé szerencséjét, s közéjük lőve, azonban állítása szerint azok igen magasan repültek el feje fölött, s azért a töltésnek nem volt annyi ereje, hogy a tollazaton át a testbe hatolhasson. Jól ludá azonban Mihók, hogy e mentségnek mily becset tulajdonítson, s azért inkább helyeslőleg biczentett fejével. E perczben Buksi uramnak jobb oldalán álló szomszédja elkiáltá magát „egy medve!" egy medve! Csakugyan mintegy hatvau lépésnyi távolságban egy nagy barna maczkó bujt ki a bokorból, s kissé megállapodván, óvatosan körül tekintett.