Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

28 uramat ingerültségbe hozá, a szobájából az udvarra, onnan ismét vissza lótott s futott, s perczig nyugton ugyanazon helyen maradni nem volt képes. Végre valahára a vendégek egy óra múlva mind megérkeztek; ekkor jel adatott, — nem az elindulásra, hanem a reggelihez. Ezen körülmény jobb kedvre derité Buksi uramat. Bement a terembe, itt a gróf, őt karjánál fogva, bemutatá az összegyűlt vadásztársaságnak. A vendég sereg Buksi uram megpillantásánál igen jó kedvre derült; mert az erdélyi vadász chronicában ily nevetséges és mégis festői alak eddigelé nem fordult elő. Tetőtől talpig sárga szint viselt Buksi uram, fejét egy czukor süveg alakú kucsma diszité; felső öltönye csupán derekáig ért, s elől egészen be volt gombolva; nadrágja teljesen kis kövér lábaihoz simult, és gömbölyű potrohának körvonásait egész teljében látni engedé; lábainak alsó része pedig térdig érő, szinte sárga szinrt szattyán csizmákkal volt ékitve. Miután a reggeli befejeztetett, a vadásztársaság felfegyverkezve, az udvarra özönlött, hol, már a hajtók és a szijra fűzött ebek teljesen útra készen várakoztak. Buksi uram hirtelen szobájába rohant, s egy vadászkürtöt vévén magához, ismét az udvarra sietett s a már indulni kezdő vadászcsapathoz csatlakozott. Mintegy órai gyaloglás után az erdő alá érkeztek. Itt megállapodván, a vadász csapat kétrészre oszlott; ekkor a hajtók a kutyákkal az erdőt megkerülendő, tovább folytatták utjokat; a fegyveres vadászok pedig a grófnak mint rendezőnek utasítása folytán az erdő hosszában, mintegy hatvan lépés távolságra egymástól, egy egy vastagfa mellé rejtőzve, foglaltak állást. Buksi uram, Mihókkal együtt, történetesen egy roppant vastag odvas fánál, melynek belsejét a villám egészen kiégette, foglalt helyet. Nem sokára az erdőnek átelleni oldalán egy kürt hangja hallatszott, mely jelenté, hogy a hajtók félhold alakban kiterjeszkedvén, indulásra készen állnak. Ekkor a gróf egy vékony réz sipba fút, melynek éles hangja sivítva szeldelé a tiszta levegőt. Ez adott jelre a hajtók egyszerre előre nyomultak;