Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

15 E közben Mihók visszatért, magával hozván az elveszett fegyvert és még néhány kutyát. Csak a két kopó hiányzott még, de ezek is elő kerültek. Mihók a kocsit és kutyaszekrényt rendbe szedvén, Buksi uram újra beült a kocsiba, az inas a bakra ugrott, s mielőtt a czigányok visszatértek volna, az országutfelé megindultak. Alig eredt útnak a kocsi, a czigányok is visszétértek, s látván, hogy Buksi uram a faképnél hagyta őket, a nélkül, hogy fáradozásukért jutalmat kaptak volna, nagy lármával a kocsi után eredtek, s miután a kocsis a bokrok miatt nem hajthatott sebesen, rövid idő múlva utol is érték. A kocsihoz érkezvén, zajosan kezdék követelni a részükre járandó dijt. De, Buksi uram siketnek tetteté magát, csak kocsisának kiáltá, hogy gyorsabban hajtson. A czigányok megértvén Buksi uram szándékát, szemtelenekké lettek, és feldőntéssel fenyegeték őt, ha nem fizet nekik. A vakmerőbbek már is a lovak elébe állván, a kantárba kapaszkodtak, egy kettő a kocsiba igyekezett bemászni, mig a gyermekek hátul a kutya szekrény tetejére kúsztak fel, s ott szörnyű rikoltozás és visongásra fakadtak. Buksi uram látván, hogy ingyen ki nem szabadulhat e napbarnitotta haramia banda körmei közül, nagy elkeseredettséggel vont ki egy ezüst pénzecskét zsebéből, s azt a czigányoknak dobá, azon megjegyzéssel, hogy osztozzanak meg a felett. Azonban a czigányok nem akartak e csekély jutalommal megelégedni, s még hangosabban zúgolódtak, s néhányan kövek után nyúltak, hogy kívánságaiknak még nagyobb súlyt adjanak. Erre megszeppent Buksi uram, s a kétségbeesés kifejezésével nyúlt még egyszer zsebébe, s pár rézgarast vetett a czigányoknak, kik éhes farkasok gyanánt rohantak a zsákmányra, egymást taszigálták és verték, hogy egyik a mása orra elől elszedhesse a pénzt. E pillanatot felhasználván, a kocsis a lovak közzé vágott ostorával, s miután többé bokrok nem állták el az utat, sebesen tova vágtattak, s a koncz felett marakodó czigányokat ott hagyták. Egy két czigány, ki semmihez sem juthatott, ismét a kocsi után iramodott, de látván, hogy hiában fárad, köveket kezde Buksi uram felé hajtani, s mindenféle csúfságot kiabált utánua; — Buksi uram most már biztonságban érezvén magát, hogy a czi-