Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

16 gányokat végleg lerázza nyakáról, a levegőbe siité fegyverét, s kocsijából kihajolván, szörnyű szitkokat szórt a czigányok felé. Ezalatt a kocsi gyorsan haladott előre, a czigányok messze elmaradtak, csak mint halvány ködfoltok tűntek fel a láthatáron. Buksi uram, belátván, hogy ily távolságban nem hat el a czigányokig dorgáló hangja, nagy bölcsen felhagyott a szitkozódásal, s nagyot fújván, elégedet ten gyújtott pipára. A déli nap sütött már az égen, midőn Buksi uram a legközelebbi faluba érkezett, s miután a lovak kifáradtak és Buksi uram is megéhezett a sok kiabálás következtében, a korcsmába hajtatott, s egy óra hosszat pihent. Egy órai nyugvás után, mialatt Buksi uram a nem rég kiállott szenvedések következtében lankadó erejét néhány pohár burgonya pálinkával és pár lágyra főtt tojással helyreállítani törekvék, utjokat tovább folytatták. Azon helység, hová Buksi uram igyekezék, már nem volt messze, mert még csak két mérföldnyi távolság választá el őt óhajtott czéljától. — Buksi uram liivé, hogy naplementével utja szerencsésen be leend fejezve. Csakugyan azon módon miként Buksi uram előre kiszámitá, a leáldozó nap sugaraiban tündökölve feltűnt Buksi uram örömtől ragyogó szemei előtt vágyainak Mekkája szépen fehérre meszelt házaival s gyöngyöm olasz ízlésben épült kastélyával. Buksi uram rendbeszedé ruháját, fürtjeit, szakállát és bajuszát megfésülé, s a bemutatás alkalmával tartandó üdvözleti beszédéhez, már előre köszörűié hangját.