Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

14 annak ajtaját, minthogy a lakat a felfordulás alkalmával letört, csendesen felnyitották. De a mint az ajtó feltárult a gyermekek sikoltozva futottak szét, mert a kutyasereg a szabad levegőt megérezve, nyakra főre ugrált ki belőle, s jókedvű csaholással futkostak a mezőn össze vissza, sőt egy borzeb a kereket oldott gyermekeket kezdé pajkosságból üldözni, s egy nagyobb gyerkőczének nagy ijedelmére rongyos zubbonyának alsó részét rázogatá. Buksi uram látván, hogy a kutyák kiszabadultak, ismét leszálott a kocsiból, s mindegyikét nevén szólítgatva magához hivni igyekezék. De a kutyák szabadságérzetük ben nem hallgattak gazdájuk hívó szózatára, hanem tovább folytatták barangolásaikat. Buksi uram tapasztalván, hogy hivei nem akarnak szótfogadni, s hogy egy két kopó a csalitok közt eltűnt, kezéhez vevé vadászkürtjét s trombitálni kezdett, hivéu hogy e kedves hangokra visszatérnek az ebek. Egynéhány visszakerült ugyan, s ezeket azonnal a ládába erőszakolta Buksi uram, de a kopók még nem tértek vissza. Erre néhány czigány vállalkozott az elszökött kutyák keresésére. Buksi uram örömmel fogadá e jókor jövő ajánlatot, s jó áldomást igért nekik, ha kopóit kézre kerítik és visszahozzák. Az áldomás szóra a czigányok mind felkerekedtek, remélvén, hogy mindegyikük megfog jutalmaztatni, csak egy vén czigány asszony maradt a kocsi mellett, ki arra kéré Buksi uramat, hogy mutatná meg neki baltenyerét, mert szerencsét olvasand abból neki. Buksi uram szó nélkül oda nyujtá a kívánt kezet, melynek bel vonásait a vén jósnő figyelemmel szemlélgető s vigyorgó mosolyra erőltetvén fogatlan száját, rikácsoló hangon azt jövendőié Buksi uramnak, hogy nagy szerencse vár reá, mert még ez útjában szép és gazdag meny asszonynyal tér vissza házába. Buksi uram jóváhagyó mosolylyal mélyesztette jobb kezét zsebébe, s ott hosszas ideig keresgélvén, végre egy ezüst pénzt vont ki abból, s a czigányasszony ránczos és fekete markába nyomá. Ez néhány érthetlen szót mormogott köszönete jeléül, s a nyert jutalmat tarisznyájába dugván, a kocsi mellett a földre telepedék, s egy darab száraz kenyeren kezde rágódni.