Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

162 Arczának előbbi szelidségét vadság váltá fel, melyet még inkább fokozott az övig érő holló fekete szakái; tüszőjében egy hosszú tőr s két pisztoly vala látható. Bőr nadrágát a térdig nyúló vadász csizmák részleg elfedék, mig fején a juhbőrből készült kucsma fülig le volt húzva. Buksi uramban e látványra csaknem megfagyott a vér s nem mert egy szót sem szólani; mig Rólán őt villogó szemekkel méregette. ,,Ugy-e bár ezentúl békét fogsz nekem hagyni? szólitá meg őt keserű mosolylyal az orvvadász. Buksi uram saját mentségére pár szót akar előhozni, de a hang ijedtében torkán akadt. ,,Ha te nem fogsz mindabba belegyezni, mit tőled kivánandok, a halál fia vagy" — folytatá az orvvadász, miközben kezével önkénytelenül a pisztolyhoz kapott. „De ugyan mit vétettem én ellened? hebegé Buksi uram reszketve. „Talán már elfelejtetted gaz féreg, hogy tegnap reám lőttél? viszonzá mérgesen Rólán s egészen közel a fogoly elébe állott. „Óh annak csak az a pezsgőbor az oka, viszonzá Buksi uram siralmas hangon. „Csináljatok vesszőből egy keresztet," parancsolá Rolán embereinek. Midőn az elkészült, az orvvadász az uj feszületet Buksi elé tartva mondá: „Esküdjél meg, hogy soha többé nem fogsz hazatérni s hogy nekem halálodig hű és engedelmes szolgám leszesz." Buksi uram bár meg volt ijedve, mindazonáltal nem akart esküt tenni s válaszolá: „Nem, azt nem tehetem, nekem nőm és gyermekem van otthon, más részről azon eskü, melyet hivatalbaléptemkor tettem azt kivánja, hogy a kormányhoz hű maradjak, és hű is fogok maradni." „Maradj hát hű te pokol fajzata ahhoz, kinek esküt tettél; de én nálam nincs irgalom számodra," orditá haragosan az orvvadász, — azután embereihez fordulva parancsolá : „kötözzétek e lófejt ama nagy fához." Az emberek ismét mint egy labdát felkapták Buksi uramat s azon fához vitték, melynél ő lest állott a medvére. Egy perez alatt teljesítve volt a parancs.