Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

163 „Most imádkozzál szent Józsefhez, kinek képe itt fölötted áll, hogy mentse meg éltedet, mert különben nem tudnám, ki szabaditand ki a halál torkából," mondá Rolán gúnyos arczczal Buksi uramnak. „Utoljára kérdem! folytatá pár percznyi szünet múlva az orvvadász, miközben egy pisztolyt rántott ki tüszőjéből s azt Buksi uram mellének szegzé, „Utoljára kérdem, fogsz-e esküt tenni? íme válassz, egyik kezemben pisztoly, a másikban a kereszt; emez megmenti éltedet, amaz a pokolba visz." A szerencsétlen fogoly a pisztoly öblös csőjét mellére irányulni látván, annyira megijedt, hogy egyetlen hangot nem volt képes kinyögni. „Rögtön esküdjél, különben lövök! fenyegeté az orvvadász szikrázó szemekkel. „Én hármat számolok, — ha a harmadikra sem válaszolsz, halálfia vagy." Ekkor erősen czélba vevé a pisztolylyal Buksi uramat s kimért időközökkel számolni kezde: „Egy kettő „Kegyelem!" orditá el most magát Buksi uram. E perczben azonban különös zörej vonta magára Rolán figyelmét. Az orvvadász körülnézett, és rémületére a vele átellenben eső bokorban több idegen alakot vett észre. ,,E1 vagyunk árulva! orditá Rolán rettenetes szitkozódás közt s egyszersmind a sűrűségbe lőtt. Czinkosai szintén fegyver után nyúltak. „Fussunk barátim! kiáltá az orvvadász embereinek. De e pillanatban 3 lövés dördült meg a bokrok közül, s Rolán megszűnt élni. Most az egész vadásztársaság előrohant a sűrűből a gróf vezetése alatt. Rolán czinkosai szökni akartak, de utjuk elvágatott, mert körülfogattak s rövid ellenállás után megadták magukat. A vadásztársaság, a mint láttuk, épen jókor érkezett, s különben Buksi uramat járta volna át Rolán fegyverének golyója. Most mindnyájan ujongva tódultak a fához kötött fogoly elé, ki ez alatt halálos verejtéket izzadott, s rögtön megszabaditák őt kötelékeitől. 11*