Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
III. RÉSZ
124 az egyiknek melle telve volt érdemrendekkel, — a másik egy hosszú egyéniség rémitő nagy szőke szakállal, ölében egy vizsla kutyát tartott; folyvást szemüvegéhez kapdosott s azt nyomta orrára. Az érdemrendes ur a főerdész után kérdezősködék. Buksi uram a vendégek elé sietvén, bemufatá magát nekik, mint háziúr. „Én az erdész director vagyok, ezen ur pedig barátom lord Brenten, mindketten azért jöttünk, hogy a vadászaton részt vegyünk." Buksi uramnak hátán végig borsódzott, midőn az erdész director nevet hallá s aztán összeszedvén magát ily szókkal üdvözlé az ujonérkezteket. „Nagy szerencsémnek tartom uraságtokat szerény házamban láthatni s reménylem ..." de itt hangja megrekedt Buksi uramnak s bármint köhécselt is, tovább folytatni nem tudta beszédét. Az igazgatónak félre kelle fordulnia, mert nem birta visszatartani magát a nevetéstől, — mig az angol üvegét szemei közé csípvén, orrhangon ezen érthetetlen szókat intézé Buksi uramhoz: „ speak inglish?" A háziúr nagy zavarba jött, „Hogyan méltóztatik érteni kérdé ő. „ Speak inglish? ismétlé az angol, megvető tekintettel méregetvén Buksi uramat. „Mit akarhat ezen jó ember? kérdé magában Buksi uram, — bizonyára azt akarja tudni, hogy reggeliztünk-e már." Ezt gondolva az urakhoz fordulva mondá: „Mi ugyan már reggeliztünk, de ha ugy tetszik, tessék a szobába sétálni, feleségem azonnal kész lesz a reggelivel." Az angol bosszúsan csapta fél fülére kalapját, mert egy szót sem értett Buksi uram beszédéből, mig az igazgató Buksi uram kezét barátságosan megszorítva kérte, hogy ne tartóztassa fel magát és a társaságot miattuk, ők majd előbb reggelizni fognak s azután a vadász csapat után menendnek. Buksi uram jóváhagyólag bolintott fejével és jelt adott az elindulásra. Mig a vadászok a kapun kifelé özönlöttek, az angol és igazgató azalatt a házba sietett. A folyosón a háziasszony fogadta vendégeit s bevezeté őket az ebédlőbe,
