Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

125 melynek közepében egy nagy asztal állott, a reggeli maradványaival fedve. Miután reggeliztek volna, a háziasszony a vendégszobába vivé őket, hol azután átöltözködtek. Buksi uram egy peczért hagyott hátra, ki a vendégeket vala a vadászok után vezetendő. Ezen ember a folyosón várakozott. A vendégszobából két kimenet volt, az egyik az ebédlőbe a másik egy kis előterembe, mely Buksi uram háló és ülőszobáival volt összeköttetésben. A mint tehát az igazgató és angol átöltözködvén, fegyvert vettek vállaikra, a kis előszobán át a folyosóra akartak menni. De midőn Buksi uram hálószobája mellett vezette el utjuk, annak ajtajára pillantván a bámulat miatt meg kelle állapodniok. Ugyanis a nevezett ajtó nagy sasszárnyakkal volt felékitve, mig a hálószobából kellemetlen penész szag gőzölgött ki. Kivánesisá gtól ingereltetve benyitottak az emiitett lakszobába. Itt a falak miudeimemti bőrökkel voltak beaggatva, melyekről azonban az idő foga mind letépdelte már a szőrt, közbe-közbe szárnyak valának kifeszítve, de ezeken sem volt többé toll. A falak mellett törökös szokás szerint vánkosok terültek el, melyeken a kutyák szoktak feküdni. Innen Buksi uram ülőszobájába nyitottak; de bármily csodálkozás fogta el a vendégek kebleit a hálóterem szemléletén, itten álmélkodások tetőpontját érte el. A padlózat itten is telve volt kutyavánkosokkal mig a falakon a legkülönbözőbb állatok bőrei függtek. A vánkosokon betű alakok valának láthatók, melyek a kutyák neveinek kezdő betűit tevék, de már annyira elkoptak, hogy többé nem lehete azokat, olvasni, és csupán egyptomi liiyerogliph diszitményül szolgáltak. Legfeltűnőbb volt azonban e szobában Buksi uram családi czimere, mely iróasztalával szemben a falon függött. Ez ugyan nem az eredeti czimer volt, hanem csak hitelesített mása az előbbinek, mindazonáltal kellemes benyomást gyakorolt a szemlélőre.