Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

123 A vadászok nagy zajjal felugráltak az asztal mellől, s kiki fegyvere után látott. Csak Buksi uram nem tudott rögtön elkészülni. Végre mintegy félóra múlva, midőn az egész vadásztársaság nyugtalankodni kezdett, megjelent Buksi uram a tornáczon a türelmetlenkedők nagy örömére. A háziurat két legény kiséré, kik mindennemű vadászati és nem vadászati gyilkoló eszközöket hurczoltak utána. Rögtön Buksi uram után, feltűnt a láthatáron Mihók is nagyszámú peczérekkel és kutyákkal. „Hozdd ide vadászkürtömet! kiáltá Buksi uram inasának: „hogyan lehetsz olyan felejdékeny, hiszen tudod, hogy a nélkül nem adhatok jelt az elindulásra." Mihók mint villám repült csaknem a szobába s perez nem telt el még, már visszatért kezében a kivánt kürttel. Buksi uram kezébe vevé azt, nagy elbizottsággal szájához emelé és belefujt, de csaknem egész tüdőjét kifújta már melléből, a kürtből egyetlen hang sem jött ki. Erre borzasztó kaczaj támadt. Buksi uram szerette volna, ha a föld nyeli el őt az egész társasággal együtt. De miután a föld nem segitett zavarán, s a gunykaczaj még nem némult el körülötte, ő hogy tekintélyét fentartsa, szinlelt méreggel szitkozódni kezdett s Mihók elé állván, imigy orditozék reá: „Te tökfejű, vigyázatlan !! nem tudod, hogy ez a kürt nem jó, menj tüstént vissza és hozdd el a másikat, melyiknek nincsen semmi baja." Jól tudta Buksi uram, hogy több kürtje nincs, mint azon egy, melylyel nem volt képes semmire sem menni, de épitett Mihók hűségére s egyszersmind ravaszságára, meg lévén győződve, hogy inasa kihúzza őt a hínárból. Es nem is csalódott. Mert miután Mihók a kürttel visszament a szobába, oly sokáig késett, hogy a vadászok többé nem akartak várni, s a nélkül, hogy jel adatott volna, elindultak. De ezt várta épen Buksi uram. Midőn látá, hogy társai útra kelnek, Mihók ellen nagy szitkozódásba tört ki, a miért őket oly hosszas ideig várakoztatja és kijelenté, hogy a kürt végett nem lehet az időt vesztegetniük és parancsot adott az indulásra. E perczben még egy kocsi robogott be az udvarra. A tornácz előtt megállapodván, abból két ur lépett ki,