Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

105 többen járunk el ezen dologban. De ime a javát csak nem elfelejtettem, — fiizé tovább beszédét a főerdészi segéd" — ugyanis tegnap egy levelet kaptunk Eolantól. — Ha megengedik egy perezre távoznom, azonnal elhozom a levelet, hivatalomban az író asztalomon fekszik még most is." „Kérem csak tessék oly szives lenni, — mondá Buksi uram, magam is nagyon kíváncsi vagyok e levélre. A segéd távozott, néhány perez múlva azonban ismét megjött, s a kérdéses levelet főnöke elébe tevé. Buksi uram kíváncsian markolá azt fel, s annak tartalmát fenhaugon kezdé olvasni. „Ti zöld kabátu gazemberek! „Hallottam hogy a kolozsvári aranygalléros vérebek által megparancsoltatott nektek,

f hogy engem, a hol találtok, mint a kutyát, lelőjetek. Én mindent ellensúlyozni szoktam. — Kijelentem ugyan azért nektek, hogy a hol egy zöld kabátu gazembert látok, azonnal főbe lövendem. A ti uj főnökötök, Buksi Habakuk, az én legjobb barátom volt eddig, kivel sokszor jártam vadászni, s kit számtalanszor kimentettem a halál torkából. — Közöljétek vele ezen soraimat, s mondjátok meg neki, hogy ha ép bőrben akar maradni, maradjon ezután is jó barátom. R o la 11." Buksi uram elolvasván e sorokat színlelt haraggal, mely izgatottsággal volt egybekötve, mondá: „Soha még hírét sem hallottam ennek a gazembernek, — annál kevésbé jártam vele vadászatokra s legkevésbbé volt alkalma életemet megmenteni, — minthogy ifjúkorom tói fogva szokásommá vált rendelkezni magam felül." A főerdészi segéd hitt ugyan Buksi uram most elmondott szavainak, — de nem tudta megfejteni az ingerült hangulatot, mely rögtön feltűnt előtte. „Vannak ezinkosai is?" kérdé Buksi uram segédjétől. „A világon találkozik elég gazember, ugy itt is már eddigelé 5 czinkosa van, egytől egyig oláh nemzetiségű-" feleié a segéd. Hm! hm! meg nem foghatom az egész dolgot, — dörmögé magában Buksi uram.