Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

104 kormány által 500 frt dij tűzetett ki, annak jutalmazásaid, ki őt élve vagy holtan kézrekeriti." E szavakra Buksi uram ugy elsápadt mint a fal, megfeledkezett a tájékról és tiszteletről, — csupán Rolán alakja lebegett szemei előtt. Mihók észrevette azonnal urának zavarát, s halkan néhány vigasztaló szót súgott fülébe. Ezalatt a szobába értek; a hivatalos személyzet búcsút vőn főnökétől s miután Buksi uram a főerdészi segéddel kezet szorított, nejével és Mihókkal együtt az ebédlő terembe lépett, hol már párolgó villás reggeli, ízletesen felterítve várt reájuk. Buksi uram nem tudta Rolánt kiverni fejéből, ugyanazért föltevé magában, hogy a dolgok állásáról bővebb ismeretet szerzend magának. A támadás. Két óra múlva az ebéd tálalva volt, melyhez a főerdészi segéd is meghivatott Buksi uram által. Midőn mind helyet foglaltak az asztalnál, Buksi uram ily kérdéssel fordult a főerdészi segédhez, ki jobbján ült: „kérem mondaná meg, mióta tanyázik e vidéken az a Rolán nevii haramia? „Már van féléve" viszonzá a kérdezett, „hogy nyugtalanítja e tájat. Sok izben hallottuk, hogy kifosztotta az utasokat; tegnapelőtt szinte megtámadott egy kereskedőt, ki magát védelmezni akarta, s Rolán rögtön agyon lőtte a szegény embert. — Már volt szerencsém említeni Buksi ur előtt, hogy a kormánytól dij tüzetett ki a rabló fejére." „Hát az erdő vadjaiban nem tesz-e kárt az a rosz madár és kötni való ficzkó?" kérdé Buksi uram. „Sőt roppant károkat okozott már eddig is, különösen az őzek és szarvasok közt, feleié a segéd, miközben egy roppant nagyságú gombóczot igyekezett szájába tolni. „Es sikeriilt-e őtet a lépre csalni? „folytatá Buksi uram kérdezősködését. „Épen nem, válaszola a segéd, sőt egy izben kevésbe mult, hogy mi estünk az ő körmei közzé. — Azon eset lehüté forróságunkat, s azóta higgadtabban és körültekin-