Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

103 Az első benyomás, melyet a tájék és a kisded helység fekvése tett az utazókra, igen kedvező volt, s Buksi uram folytonosan mosolygott. Mihók már ismerős lévén ezen a vidéken, egy kalauz szerepét vállalá magára s elbeszélé, hogy a hegyen fekvő kastély a főerdészi lak; mig a völgyben elterülő házcsoport szegény favágóknak lakházai. Buksi uram várakozását a tájék szépsége felül multa. E közben fölértek a főerdészi lakhoz; a kocsi zajra az egész személyzet kirohant a hivatalból, üdvözlendő a megérkezett főnököt. „Isten hozta tekintetes Buksi uramat" szólalt meg legelőször is a főerdészi segéd, „igen örvendünk, hogy baj nélkül szerencsésen és jó egészségben körünkbe érkezett." „Én részemről még inkább örülök, hogy önökkel megismerkedhetem, tisztelt uraim. Legyenek üdvözölve általam," viszonzá Buksi uram ünnepélyes hangjárattal. E közben Buksi uram és családja leszállott a kocsiról. Mindenekelőtt nejét inutatá be alárendeltjeinek, kik kivétel nélkül tiszteletteljesen kajlának meg Buksi uram hitestársa előtt és kezet csókolának neki. Azután pedig a főerdészi segéd ismertette meg Buksi urammal a hivatalbeli személyzetet. „Hát mi újság különben? kérdezé Buksi uram felfuvalkodott arczkifejezéssel hivataltársától, merem hinni, hogy a hivatalos dolgok jó rendben folynak? tevé hozzá miközben a személyzet élén büszke léptekkel a főerdészi lakba tötyögött be. „A mi a dolgok menetét illeti," válaszolá a kérdezett, abban nincsen hiány, csak az a kellemetlen, hogy sok orvvadászok léteznek környékünkön s nagyon meggyült velük a bajunk." „Az szót sem érdemel, vága közbe Buksi uram hetykén, kit a szokatlan tisztelet tömjén illata elkábított, „ezen apró férgekkel majd elbánok én." „Eőerdész ur semmibe sem veszi e körülményt, mondá a főerdészi segéd fontos hangnyomattal. ,,Ezen gonosz ficzkók igen ügyesek és vakmerők, — különösen Rolan nevezetű vezérük, egy hírhedett haramia, kinek fejére a