Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

66» nem kerül elő; de akármi későn is, a mult éji tanyáját felkeresi, ahol rendesen két őrt szoktunk hagyni, hogy az odavetődött kopót felfogják, utánunk hozzák. Akármily figyelem s utánjárás mellett is sok jó kopó vész el a havason, mert a nagy vaddal messze eltávozik, az utat visszafelé nem találja s utóbb éhség vagy fenevad fölemészti. Ezen vadászatról is a 86 kopó közül 52-öt viheténk haza. A többit sohasem láttuk. Hanem végre erőt vesz az álom. A hatalmas horkolás, éles szél s fullasztó füst dacára mély álomban nyugszik apraja s nagyja. Néhány tüzet szitó éji őr hidegvérrel járja körül a tüzet. A szállásrendező szolgabíró éjfél után útra kél embereivel s másnap östvig nem látni többé. Azután az élelmi biztos zsémbelve ébresztgeti a szakácsokat s kürtösöket, még pedig takaros fűszeres kitételekkel. Egyszerre neki zudulnak a kürtök. Mire nagy szeszpetelődés. Az álmosabb cimborák minden poklokra kívánják a kürtösöket. Az egyik fegyvert tölt, vezetéket készit. A másik lovát itatja s ha jut meg is abrakolja, gondosan felnyergeli. Minden gyorsan történik, mert viradtig indulni kell, többire sötétben; ilyenkor nagyobb biztosság okáért, mindenki órákig vezeti lovát maga után. * * * Ifjú főispánommal néhány évvel ezután november utolján egy kisebbszerü vadászatra rán-