Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

63 ségü liszt, szalonna, turó, vetemény, bor, pálinka s ecet szállíttatott fel a tanyákról. Két szakács s három kuktp éjjel nappal főzött. Egy tevékeny szolgabíró 100 fejszés emberrel mindég előre járt éji tanyát állítani, kalibákat rögtönözni, tűzi fát ontani s kézből egybe vonszolni. Itt az vala a szolgabíró, a mi táboroknál a főszállásmester, akinek előrelátása s helyes intézkedéseitől függ a tábor jó vagy rossz elhelyeztetése. A mi szolgabiránknak is ugyancsak ki kellett nyitni szemeit ; éji tanyahelyül valamely alant fekvő völgyet kiszemelni, ahol kevésbbé vághasson a csipős szél s jó iható viz és patak közel legyen. Továbbá hasított fákból ágasokra hosszú kalibákat jó idején felállítani, közbül gyehennai tüzet gyújtani oly hosszan, mint a mennyire a hosszú élőfa elér. A kalibák fedelére jó bővön fenyőágat s galyat hányatni, miáltal a havason hirtelen neki zuduló sebes záporok ellen védessünk. Egy éjjel körülbelül 200 szekér fa elégett. A jó tüz a fő kellék, ez az ételt és italt háttérbe szorítja. A szolgabírónak xaz anyagiakon kivül esztétikai szerepe is jutott, hogy a vadászat költészeti oldalát is feltárja. Egy a közelben lévő és minden tűz mellől jól látszó és száraz ággal körülrakott magas terebélyes fenyőfa a vacsora után meggyujtaték, mely az aljától szintén tetejéig egyszerre lángbaborult. A magas lángok csapkodása sajátságos szép tűzijátékot mutatott fel.