Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

64 A színezet most változik. A vadászok a nap fáradalmait, hosszan nyúlva a kalibában, pipafüst közt pihenék ki. Nem lehet leirni az enyelgő ingerkedéseket, dévajságokat és élceket, melyek itt főimerülnek. Az ily nomád tanyázás a férfit gyermekessé, a komolyt enyelgővé s még a tartózkodót is közlékennyé varázsolja s azt a sajátságos vidámságot ömleszti el a társaságon, mely a szoba falai közt soha, csak Isten szabad ege alatt marad meg az emberek közt. Ezután a furulyások és csimpolyás monoton hangú zenéje elkezdődik. Az ifjabbak rakni kezdik ;

l a fáradtság miatti megviseltség minden fiyomai egyszerre eltűnnek Mások mesét hallgatnak .A mesemondók egy kiváló fajtája a havasi népnek. Órákig figyelemmel hallgattam regéiket, nagyon bámulva sajátságos költészeteikben az egybefüggést s következetességet, amelyek telvék elnyomatás-szülte forradalmi eszmékkel. A jámbor mesemondó, anélkül, hogy felfogni birná, csupa ösztönszerűleg nagy igazságokat hozott fel. Mondáiban főszereplők : főispán, szolgabíró, pandúr, paraszt fickók s angyali szépségű parasztlányok, többnyire cselszövények s mesterkélt kalandok közt. Az urat mindenütt aljas, a parasztot ellenben erélyes'

2 jellemben tüntetik fel. A hidegvérű mesemondó legkevésbé sem gyanitva, hogy éppen azok előtt regél, kiknek szól a lecke, nagy leppegve sorolja elő az elődeitől hagyomá1 T. i.

: a táncot. 2 Erényes.