Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

62» hosszú szökésekben állásukra. Én pedig rögtön fegyvert ragadék s ugyancsak szemmeresztve várám az előtörni kellető vadat. De semmi sem jött. Az iménti lövést legkisebb nesz sem követte. Csillapulva minden, újra integeték szomszédimnak, hogy folytassuk. De gonoszul rázák fejüket és helyt maradtak. Boldogult atyám vadászatán itt e hajtásban • 105 fegyver szólott volt s most csupán csak azon egy, de az is vigyázatlanságból, a később oly hő- % sies Bethlen Gergely kezei közt, mely falatozásunkból felrezzentett. A felcsigázott, de a meghiúsult remények után nagyon lehangoltan, s pogányul kifáradva késő éjjel baktatánk éjji tanyánkra. A megyei közgyűlésen mennyire szükséges is a szavazattöbbség, vadászaton szint oly káros. Itt egyetlen egy tapasztalt s tekintélyes egyéniségnek kell rendelkezni s abban a többinek megnyugodni. Anélkül kár a nagy fáradságot megtenni. A hajtók minden harmadnap ujjakkal cseréltettek fel, akik a maguk eledelén voltak. A közlövészeknek időnként hazulról szállítottak fel eleséget. A vendégeket és- a cselédeket, a kik közel kétszázan lehettek, a főispán látta el minden szükségesekkel. Ezek közt sok gyomros s itkányos fickó is volt, de a jól kiszemelt zsémbes élelmi biztos meglehetősön fékezni tudta őket. A napi fogyasztás onnan megmérhető, hogy minden másodnap egy hízott ökör, kosok, ártányok s majorságok ölettek rakásra. Időnként nagymennyi-