Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Mezőségi vadászat

Mezőségi vadászat. Boldogabb időkben a mezőségi urak nagyban űzték a vadászatot, de a közelebbi válságos napok után az nagyon megcsökkent. A Mezőségen' kisded folt erdők vannak, nagyon távol egymástól, néhol mértföldnyi távolságra, de a melyek nagyon sűrűk, vadszöllő venyigével s tövissel tele, melyen a vadász nem búhatik keresztül, s a kopó is nagy bajjal járja meg. Ide kitűrőbb s jobb szaglású kopó kell mint az erdőháton, hogy kiverje a vadat; mert a róka soká forog a sűrűben, s csak ha keményen szorítja a kopó, s nincs belől hova menekülnie, csak akkor veti ki magát, mert előre tudja, hogy mi vár reá a síkon. A Mezőség biztos lövésszé az agár; ettől jobban fázik a róka, mint 50 rendes fegyveres lövésztől, mert ezekkel mesterkélt fogásaival el tud bánni, de a jó agár előtt sebes futás, félre pattanás, lelapulás, cselvetés, mind oknélküli: a sikon bizonyos a veszedelme. A Mezőségen két biztos időszak van : tengeri törés után és az első hózivatar beálltával. Ilyenkor 1 A Mezőség nagyjában Erdélynek a két Szamos, a Maros és Aranyos völgyei által halárolt középső, erdőtlen. dombos területe, mintegy 180 községgel.