Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718
Mezőségi vadászat
52» az eddig tengeribe, vagy apró tövisek közé meglapult apró vad erdőre, vagy bozótra húzódik. A mezőségi róka a nádon kapja magát legkényelmesebben. Itt soha sem koplal, mint az erdőháti róka. Hal, béka, egér, s apró madarakkal úri módon elláthatja magát. Főleg a sűrű bozót közé élőlény be nem hatolhatván, háborítatlan csendességben alhatik, melyet máshol meg nem szerezhet. Az erdőn lefiadzik, s amint fiai járhatnak, azonnal a tóra viszi. A tói rókafiu a bő táplálékon hamar kinövi magát, s jó idején megvetkezik : szeptember utóján már jó téli bundát ránthatni le róla. A válságos idők után csak gr. Béldy Ferenc folytat még valamire való vadászatot. Szives meghívására néhány őszi vadászatjára magam is elmentem. Három lövészt, két pecért, hat agarászt, kiválólag cigány suhancokat 20 kopóval, 14 agárral viradta előtt jóval megindított, a kik s távoli erdőn minden róka-üreget apróra bédugdostak, mielőtt mi is oda érhettünk volna. A mezőségi vadászatnak ez a conditio sine qua nonja. Mert a kis gazon a róka azonnal üregibe veti magát, s azzal vége minden tréfának. De ezáltal fészkéből kiszorulva, elébb-hátrább fegyver, vagy agár elibe kell jönni. A sok kopó a kis gazon nagy zajt üt; még az ember is, ha nem tudná, hogy mire történik, kifutna belőle ; a fölriasztott apró vad eszeveszetten szökdéncsel mindenfelé. S nemcsak az, melyet a