Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Görgényi vadászat

42» Zsibó után itt volt a legrendezettebb vadászat, és az egy nemes szarvas kivételével a legtöbb vad, amelyet itt a medve pótolt ki. Egy gímszarvas, mint bujdosó vad, régebb oda vetődött volt, de azután több soha se mutatkozott. Rendesen októberben két nagyszerű vadászatra 25—30 vendég szokott volt egybegyűlni, akik cselédjeikkel, s lovaikkal szívesen s igazi úrimódon láttattak el. A fényes asztal Louis francia szakács cifra füzetjével és csemegéivel annyira elárasztaték, hogy a legsovárabb inyésznek sem hagyott fenn kívánni valót. A nap változatos kedvtelések közt folyt le ; ma vadra, holnap szalonkára hajtánk, ez utóbbit apró nyíresen. Megtörtént, hogy szalonka helyett nyúl, róka, sőt egy délután három izmos farkas tört ki a gazból. Volt is ám ropogtatás, de a szalonka serét csak megkopogtatá a tömött bundát, hanem érvágás nélkül s a legfrissebb egészségben folytatták útjokat. Az erdők a falu közelében vannak; a bércek nem meredekek. 80 hajtó, 30 kopó, és atyjáról öröklött négy jeles pecér : Bembe, Krajcár, Rubin és Zsogó vén cigányok, de azért pogány

1 erőshangú és kigyőző fráterek a nagyon hosszú hajtásokat, a melyeket másutt legalább is 300 hajtóval szoktak megverni, oly ügyesen kihozták, hogy a vad rendesen fegyverre került. Egyfolytában 5 —6 napot tartott. Eredménye 2—3 medve, ugyanannyi farkas, 16—18 őz, 15—16 róka, ugyanannyi nyúl, és 60.—70 szalonka. Én Gör-