Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Görgényi vadászat

43» génytől 20 s néhány mértföldnyire laktam, de a hely távolsága miatt ritkán maradtam el. 1847 őszén lényeges ok nélkül, csak ugy jött nekem, hogy most vagyok itt utoljára vadászaton. Vacsora felett búsan emelém fel bucsúpoharamat: megköszönöm a jó házi úrnak 'a sokszori szives elfogadást. Búcsúmat nem tudtam indokolni, de azutáni évben fájdalmasan igazolá az a brutalizmus, amely a századok viharaival dacoló kastélyt néhány óra alatt úgy össze rombolá, hogy a hol addig 100 vendég kényelmesen megfért, most a leggyarlóbb vándor se találhatand menhelyet. Évek múlva temérdek költség s megfeszített erőnek sikerült egy kis részit lakhatóvá tenni. Ez alatt az erdők és lakóik boldogok valának a szokatlan nyugalomban, minthogy kihalt volt keblökben a kürt s fegyverhang. E néhány rövid év fényes bizonyságát adá, hogy Erdélyben menynyire honos a vad, mert 1855 őszén 26, olvasd huszonhat izmos medvét csíptek ki a görgényi erdőkből. Nyúlnak megjárná e szám, de őznek már nagyocska lenne, medvének pedig éppen hallatlan. Még az is megjegyzést érdemel, hogy a mult gonosz idők a derék pecéreket mind elseperték ; e mellett nagyon csekély erő, kevés szokatlan kopó s főleg tapasztalatlan újonc lövészek s minden Ítéleten alóli haszontalan rossz fegyverek voltak tényezők e vadászaton, s végre hogy a 26 medve közül bár egynek se kerekedett