Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

39» társulata lett volna együtt, oly kímélettel folyt a társalgás a sokféle természetű s köztük néhány ugyancsak zavaros egyéniség közt, hogy személyes megbántás miatt kitörésre sohasem került a dolog, mind a Wesselényi érdeme 1 Kilenc évi részint fogság, részint száműzetés kinos szenvedései után végre visszatért Wesselényi házi küszöbére, és újra láthaták szemei a páratlan Zsibót. Nem késett örömét régi barátjaival megosztani. Újév második napjára meghiva vadészatjára. Szokott készséggel jelenénk meg. Ez volt a leghosszabb vadászatja. Huszonhárom egész nap tartott a legmérgesebb hidegben és övig érő hóban. Egyetlen egy kivételes napunk volt, midőn künt borzasztó hóvihar ért, két óráig dacoltunk dühöngésivei, de akkor kénytettünk haza takarodni. Ez egy napon kivül semmi sem birt a jó meleg kályha körüli maradásra, jóllehet oly mérges volt a hideg, hogy a többi közt egy hajtásban annyira meg voltam fázva, hogy fegyverem ravaszát, a szó szoros értelmében nem birtam elhúzni és e miatt 4 vadat kelle rendre sértetlen elbocsátani. A hideg feketére égette arcunkat; mint megannyi szerecsen néztünk ki. De bámulva tapasztalám most Wesselényinek hova-tovább hibás lövésért. Egyelébb ott vettem, hogy száműzetése alatt ki jött a lövésből. Utóbb nem állhatám s közlém véle a nagy változás feletti bámulatomat. Fájdalmas hangon beszélgető el, hogy sanyarú fogsága alatt, börtöne sötét falai