Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

40 \ közt egyik szemére merőben megvakult; a másikat is annyira meggyengítette, hogy a futó vadat mintha csak fátyolon keresztül láthatná. Kedvetlensége nőttön nőtt ; szokása ellen többnyire mélyen hallgatott. A vadászaton rendes állataitól búcsút vett. Négy hónap múlva végkép elveszté örök életre érdemes szeme világát, amely hajdan egész környezetét felvillanyozni birta. Világtalanodása után pár évvel megkisérlé még egyszer, s utoljára a lövést; kivezetteté magát fácánossába, s ott egy terebélyes nyárfa alá lapult, melyre a fácánok gyügyögő hangjára fellőtt, de nem talált; nagyon elérzékenyedve távozott el, és soha sem fogott azután ily célból fegyvert. Wesselényi a vadászatot eredetileg, másoktól ebben is eltérve, ästetikai jó Ízlésével szokta párositni, s az elejtett vadak a vadászat alatt nem használtattak fel, sem bőrük le nem rántatott, hanem a nagy konyha külső falain csinos vegyitékben felaggattattak és gyékénnyel gondosan elfedettek, hogy senki se láthassa. Az utolsó napon vendégei előtt leleplezteté mi által azoknak egy gyönyörű látványt tárt fel, melyen órákig gyönyörködtünk. Ez utolsó, leghosszabbra nyúlt vadászatja díszesebben koszorúzta a konyha falait, mint valaha. Ott függtek tarkásan a szép vadak : 386 nyul, 42 bakk őz, 8 vadkan, 5 gímszarvas, 38 róka, 12 vadmacska, 2 nyest, 4 farkas, 42 császármadár és 36 fácán. Mind szép tarka vegyületben.