Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

27» nagyon fel volt hízva s emiatt szerfölött elílomhulva. Csendes léptekben, de sebesen növekedő', aggodalmamra, egyenesen atyámnak tartott; minthogy alvó atyám útjában esvén, megcsúfolhatná s mivel lövésemen kívül állott, már reá akartam kurjantani, de a horkolást meghallván, egyszerremeghőkölt s vizsga szemmel néze körül. Utóbb ép, mint ravasz macska, szép csendesen hátra seggelt néhány lépést, azután pedig engem és szomszédomat félkörken megkerülvén, a harmadik puskásra megy. Ez jó közelről beledurrant. A vad elbődül, de tovább üget Sorba veszi a fiukat. Rendre tizennyolc fegyver szól reá. Amelyik éri, arra elbődül, amelyik elhibázza, csak elnyögi magát. A tizennyolcadiknak csaknem fegyverébe búván, homlokon találja és élet nélkül rogyik össze. A fegyverek apró vadra lévén töltve, a sok lődözésre is kevés sértés történt a nagy testen. Lombos szőre s hatalmas szalonnája felfogta. Ha az utolsó lövés szintén agyán nem találja, ítéletnapig is lődözhetnek reá, mert máiglan a legfrisebb egészségnek örvendhetett volna. Ez volt a legkövérebb medve, amit valaha láttam. A legkihizottabb sertésen sem lehet több kövérség. Rendkívüli felhizása miatt a sürü lövöldözés sem birta sebes futás, vagy valamelyik puskás emberbe kapaszkodásra ; bár

1 bosszankodni, 1 Mégcsak.