Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

.28 sem látszott, hanem szokatlan csendes phlegmával, kurta ügetésben folytatá felvett irányát, szintén sírjáig. Szalonnája, hája s kövérsége kiolvasztatván, hihetetlen mennyiségre telt. Bőre oly nagy volt, hogy sokan két medvebőrt egybevarrva hittek benne. Atyám az első lövésre azonnal felvánszorogván ülőhelyéről, később pedig a történtekről értesülvén, nagyon elérzékenyedett. Mikor ő másoktól szigorú pontosságot követelt, önmagának akkora elmulasztást meg nem bocsáthatott. Bus hangon nyilvánitá, hogy e férfias térre nem való beteges ember. Soha se is fogott többé fegyvert. Ezután a háttérben felnyúlt, hóval födött ősz Czibles felé fordulván, levevé fövegét s tisztelettel meghajolva, vett búcsút Érzékeny hangon köszöné meg mind azon sok szép élvezeteket, melyekben őt 40 évek során részesítő. Még csak dél volt, de mégis azonnal félbeszakitá a vadászatot. Boldogult atyám után magam folytatám tovább a cziblesi nagyon élvezetes vadászatokat, 29 év során keresztül nagy kitüréssel s még nagyobb szenvedéllyel, mint ahogy az egykorúak közül senki más. Örömmel vallám be most éltem alkonyán, hogy boldog házi körömén kivül, a Cziblesen töltöttem éltem legszebb napjait, melyeknek •tartalomdus emiékök békisért hajlott koromba.