Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

19 tatásaira rászökdösnek. A farkas ijedtében elveszti bátorságát s csak reszket minden tetemeiben. Bornemissza buzogánya pedig, mint Jupiter mennyköve, zúg markában. Ez is hörögve terül el. A kopófalka még mind hévvel tűzzel csahol •a nádon. A bennmaradt három farkast nem bírják kivenni. Végre csakugyan kiszöknek, még pedig a szorosan a nádhoz lapult lövészekre. Pogánytüzelés kezdődik, egy farkas felfordul, kettő meg véresen az agarászokra vág, három agarat megfroncsolnak és szépen elillannak. Összesen 3 farkast, 4 rókát s egy vadmacskát fogtunk ki. Lövészek, agarászok jól megállták a sarat, ostobaságot egyik se követett el; de a két farkas elszalasztása a Bornemissza vadászambicióját nagyon sérté ; azért paripáját helyből megforditá s Abafájáig meg se állott. Mi pedig, mint vezérnélküli had, szállingóztunk vissza Vásárhelyre, az uton azt a megjegyzést téve, hogyha egyenes vonalban tétetnék azon ut, melyet Bornemissza a bándi tó mellett 5 óra alatt kacskaringósan benyargalt, Kolozsvárig elnyúlna, amely körülbelül 8 magyar mértföld. * * * Bornemissza Lipót is nagyban s kitüréssel űzte a vadászatot. De ifjú korában amellén keresztül lövetett volt, amiért meredeket s mély árkot nem 2*