Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

20» birt meg s csak könnyebb helyeken, inkább lapályokon zaklatott vadra. Egy eredeti vadászfogása fennmaradt köztünk. A görgényi Mocsár ős erdején vadkant szagolt meg erdésze. Hogy a váratlan vendéget illőleg fogadhassa, nagy frissen egybegyűjti vadászait s körülveszi. Ami több: agarászait is az erdő homlokon csak ugy felállítja, mint rendesen nyúlra s rókára, ami párja nélküli a vadász életben. Ő maga se tudta fonák tettét megindokolni. A kopók kiverék a kant, fel a tisztásra. Az agarak pontosan rábocsáttatnak. A szokatlan jelenet imponál agárnak és kannak. Azt ők körül szökdécselik a flegmatikus vadat haladásában gátolják s ki is fárasztják. így kölcsönös nehézségek közt elérnek az orsovai határon Bria árkára. De itt már meg is ül az agaraknak. Később nagy lihegve megjönnek az agarászok is s botokkal főbe verik a szebb halálra érdemes nagy vadat. Hogy vadkan ily méltatlan halállal végeztetett volna ki, nem hallottam. A cziblesi nagyobbszerü vadászatot, mely később annyira látogatottá lőn, boldogult atyám kezdette jelen század két első évtizedén rendszerezni. Ősszel két s három izben hajtott a Czibles különböző vonalain, mint megyei tiszt vármegye erővel: 150 puskás, 300 hajtó, 6 kürtös és 30 kopóval. Egyhuzamban 4—5 napig. A megyei