Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

11» ebéden s vacsorán tányért mosogatni, sertést hiz­lalni és gyümölcsöt aszalni segíteni. Tehát jól ki­jutott a része. Állása az udvarban legalárendel­tebb: ő senkinek, de neki mindenki, az utolsó konyhaszolgáló is imponált. De mind amellett is oly csáberővel birt előtte pecéri terhesecske állo­mása, hogy annak elhagyására vagy megváltozta­tására csak is elerőtlenedés, vagy sérülés, de semmi más eset rá nem birta. A mi főleg onnan magyarázható, hogy a cigány-pecér a nevetségig arisztokratikus ambíciót szokott kifejteni : a me­lyet nagyon egyenes állás, a fő magasra hordása, handabandázás, feszes taglejtés s még a hang csín­ján kiejtésében is föl lehet rajta s modorán találni. B. Bornemissza, szamosudvarhelyi birtokát néhány évvel ez előtt egy tehetős zsidónak ha­szonbérbe adván, ló, marha s más instructus fun­dus 1 közt ott hagyta Virág Peti öreg cigány pecérét is hat kopóval, és lelkére köté a haszonbérlőnek, hogy ezekre kitűnő figyelmet fordítson s lehető legnagyobb kedvezményben részesítse, mert ap­jától szálltak reá s azért kegyelettel viseltetik irántuk. A zsidó természetesen ott kezdé, hogy szép-halkal minden úri-fogást, a mi fényűzésre s nem jövedelmezésre szolgált, eltörölgette. Elébb is felhagyá a nagy konyhát s röviden bornyu-paj­tává alakitá. Azonkívül is az uri hálószoba túlontúl elég volt £ zsidóné ösztövér kotyfolására. Ezután az öblös étteremből az avatég 2 bútorokat és fa­1 Fölszerelés. - Régi, ócska.

Next

/
Thumbnails
Contents