Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

12» Iáról a családi ősök s nagyobbszerü vadászati jelenetek képeit a ház híjára

1 felhordatá és azt gabona raktárrá alakitá. Az újítások nagyon bánták a szegény vén Petit; főleg az étterem nélkülözése, a hol az uri fényes ebédek alatt tányért mosogatás közt sok jó izü falat jutott volt részibe. Elégületlenségét nyilvánitá is minden alkalommal, de a zsidó reformjaiban hallgatva tovább haladt. Virág Peti békétlenül rázta fejét, de még mind eltűrte. Azonban most jött ám a java : mert a konyha előtti ágas fáról az ebédre s vacsorára jelt adó jókora csengettyűt, melynek már most, a zsidó rendetlen étszerinél fogva többé nem lehetett értelme, nagy gondosan levette, a házhijára jól fölhelyeztette. A többit busán, de békével tűrte a jó Peti, hanem hogy ő azt a csengettyűt ha szinte mostanság nem is hallotta, de legalább egy látható emlékjel vala, melynek hajdani érc-hangjára az ő jó gyomra életének oly szép részin át uri módon megvendégeltetett s hogy ezt többé ne láthassa ; reá nézve elviselhetetlen vala. Vadászfegyverét, tarisznyáját, az öblös kürtöt s a kopó-láncokat sietve leraká a zsidó eleibe, könnyes szemekkel vőn bucsut a kastély kapujától. De a zsidónak minden marasztásai s fényesebbnél fényesebb ígéretei sem birák megmaradásra. 1 Padlására.