Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Erdély régibb vadászatai

fogytig

1 megtartja. E két egyén is mindig tiszta ésszel s nagy egybefüggéssel beszélgetett. Borgói Gorzsa Juon hires vadásszal 1814-ben a borgói havasokon gyakran vadásztam. Hanyatlott évei dacára is csak úgy mászta a meredek bérceket, mint én, akkor még fiatal suhanc. Pihenő óráinkban elragadtatással beszélt a régiekről, főleg bölénnyeli kalandokról. Hat bölény elhullásán volt jelen, de megjegyzé, hogy egyike néhány vadászt megroncsolt. Lelkesedve tevé hozzá, hogy mostani medvevadászatunk, ha néha komolyabb jellemű is, de azokhoz képest csupa gyerekség Most a vadász lő a medvére jó kedvből, de a bölényre önfenntartásból lőtt: ha hibázott, életével lakolt. Jelen volt ő is az ipam által beszélt utolsó bölény elejtésén és ő is azt állitá, hogy az volt Erdélyben e fajból az utolsó. Továbbá egy Krizsán Aléxa nevű hasonló vén oláhot ismertem, aki régebb nagy vadász volt, de már elaggott kora nem engedte velünk fáradozni. Csakugyan östvénként kitántorgott tüzeink mellé, órákig hallgatók tőle a régi vadászatok érdekes s tiszta rajzait. Ez is tiszta eszű s következetes beszédű ember volt. A bölényrőli állítása a más két élő tanúéval merőben talált. A mi mostani vadászatainkról kicsinylőleg beszélt mind a kettő, csak gyermekiesnek inkább, de fáradságra méltónak nem tárták. „Egészen más volt hajdan 1 Élete végéig