Tanulmány hazai fővadtenyésztésünkről. [Budapest], Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1903. / Sz.Zs. 1523

Feltűnő a tehén-tulállomány és hogy ezeknek legnagyobb része meddő vén tehén, mutatja a tényleges ellési százalék, mely a vadászterületek legnagyobb részében nem haladja meg az 50°/

0-ot. Ha ezen szempontból az egyes vadászterületek adatait vizsgáljuk, igen elszomoritó viszonyokat találunk, nevezetesen, hogy még 40 holdra leszállított vadállomány mellett is sok helyen a bikáknál hiány mutatkozik. A minimális követelményeknek megfelelő ivararányt is alig találunk, ugy, hogy egész határozottan állitható, hogy nálunk csaknem kivétel nélkül minden rendszer és terv nélkül kezelik a vadászterületeket. Hát ha még tekintettel azon főczélra, hogy erős bikákat neveljünk, az ivararányra nézve a következő előírást állítanánk fel: erős agancsos 8°/

0 (8—15 éves) ) hatos—tizes . . „ 17<>/

0 (4—7 „ 52% villás csapos . „ 27% (1—3 „ tehén .... 24% ] ünő 6°/o 48°/o borjú . . . . ' 18% J Ez esetben jelenleg a bikáknál 3840 darab hiány, a teheneknél pedig (beleszámítva az ünőket és borjukat) ugyanannyi többlet van. — Negyven holdra átszámított állomány mellett pedig jelenleg a bikáknál 349 darab hiány, a teheneknél pedig 7062 darab többlet mutatkozik. A leszállított állományban mutatkozó bikahiány azonban fedezve van azon bikákkal, a melyek vándorlási ösztönük folytán nem tartózkodnak ezen vadászterületeken, s oda csak bőgéskor térnek vissza, s igy tulajdonképen ezen vadászterületekhez tartoznak. A fővadtenyésztés érdekében, de az erdők fentartása érdekében is tehát fődolog lesz a meddő és fölös teheneket kilőni. Feltűnő, hogy most, a midőn a fővad-vadászterületekre oly anyagi áldozatokat hoznak, hogy a vadászat-tulajdonosoknak egy-egy bika a vadászati bér, a kezelési, őrzési, cserkésző utak fentartásának, a téli etetés, a saját és idegen területen okozott vadkárok költségeit számításba véve 1000—2000 koronába kerül, az okszerű tenyésztésre még sem helyeznek súlyt, s a kimutatott adatok azt igazolják, hogy a kizárólagos tenyésztési szabály abban áll, hogy: kímélni a teheneket. Pedig ha az igazi czélt, az erős agancsosok nevelését tartjuk szem előtt, másról kellene gondoskodni. Ezek után tiszteletteljesen indítványozom, hogy a fővad okszerű és kellő határok közt való tenyésztése érdekében az összes vadászat-tulajdonosokat felhívni méltóztassék, hogy a vadászterületükön a fanem, üzemmód, termőképesség, fekvés, a remélhető makktermés, az erdőkben előforduló rétek, szántók kiterjedésének és a mesterséges takarmányozásra fordítandó összeg figyelembe vételével állapítsák meg a tenyésztendő fővad azon számát, mely a vadászterületen tetemes kár okozása nélkül életszükségletének teljesen megfelelő táplálékot talál; továbbá, hogy a bikák erősségére való igényük és a tapasztalt ellési százalék figyelembe vételével állapítsák meg az ivararányt; és ezután a szabályos állomány mielőbb való elérésére ne kíméljék a fáradságot és a tehén tulállományra s illetve a meddő tehenekre a golyót és végül, hogy egy pár évig kíméljék az erős, életképes agancsosokat, mert ezekben nagy a hiány s ez utóbbi követelménynek betartása bármilyen nehéz is legyen : a jövő őserejü fővadállomány visszaállítása érdekében hozzák meg ezen áldozatot is. Akkor pár év múlva állandóan teritékre hozhatnak oly agancsosokat, melyek örömöt okoznak, s megérik a 2000 koronát és e mellett az erdők jövedelme és tartamossága sem lesz veszélyeztetve. Teljes tisztelettel Számító^ CSIK IMRE.