Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Szarvas-cserkészet

- 8g ^ Másnap már czélnál voltam. Az utazás fáradal­mainak kipihenésére nem sok időnk maradt. Haj­nali 3 órakor már indultunk ki a Kaphegy alá; mert a vad, megtérve éjjeli látogatásának színhe­lyeiről, már korán, még sötétben, iparkodik vissza, föl a csöndes hegységbe, a hol nyugodtan töltheti el pihenő nappalait. A „kavicsgödör"-nél leszállva, már ott találtuk a vezetőket, kik, rövid jelentéseiket megtéve, átvették a maguk emberét és indultak neki annak a végtelen erdőségnek. Az én vezetőm, Károly, ott született és nevelkedett abban a renge­tegben és ismeri jól nemcsak minden részét, hanem az összes szarvasokat és ezek érdekes genealó­giáját is. El is ismerik róla, hogy ő a legjobb ve­zető a vidéken. Gyors tempóban haladtunk eleintén, hegynek* föl, völgynek le, osztagvonalakon, vak­utakon, ösvényeken össze-vissza, meg nem zavar­tatva a mind több oldalról, mind sűrűbben és mind közelebbről hallatszó szarvas-bőgés által. A mit ezen utunkban elriasztottunk, az nem számított; ezek lehettek, mehettek, szarvasok, őzek, vagy akármi más. Mert az az erős hangú bika ott fönn a hegytetőn, mely már oly sokszor menekült meg a halált okozó golyótól, volt az én vezetőm czélja. A legérdemesebbet, a legérdekesebbet akarta ál­talam legelőször is teritékre juttatni. Elmondotta, hogy mily ügyetlenek voltak azok az urak, a kiket ő már éveken át annyiszor vezetett erre a kitanult vén szarvasra. Az egyik ezért, a másik azért nem juthatott lövéshez, vagy hibázta el a szarvast, a mikor legszebb lövésre állott; többnyire mind csak ugy remegett, félig halálra vált attól a nagy vadász-

Next

/
Thumbnails
Contents