Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Szarvas-cserkészet

— 88 — szeresen óvják és tenyésztik, s a melynek helyszíni fekvése és fatenyészete is olyan, a milyent a vad s a milyent különösen a szarvas igényel, mesterséges etetők, itatok, sózók és fertők is lévén mindenfelé találhatók. Ez a nagy vadon, bár sürüen van behálózva rendszeres gazdasági osztagvonalakkal, mégis valóságos tévetege a helyszínnel nem eléggé ismerős embernek, annál is inkább, mert a természetes és mesterséges cserkésző utak és ösvények nagy száma hálózza be minden irányban az egész nagy területet. S ezért nem is járhat ott egyedül senki azok közül az uri vadászok közül, a kik a Kaphegy csúcsán álló kedves vadásztanyán a szarvasbőgés idején évről-évre találkoznak és gyönyörrel teljes napokat, vagy heteket töltenek. Mindegyiknek megvan a maga vezetője az erdő őrszemélyzetéből, kik nemcsak az összes ösvényeket ismerik, hanem azt is jól tudják, hog3

r mikor, hol, milyen szarvas áll, s hogy melyiknek mityenek a sajátságai. * „Most jöjj; szarvasok jól bőgnek; 16 darab már teritékre jutott; Kaphegy tömve vendégekkel; mi majd hazulról járunk ki. Tudósíts, hogy mikor küldjek érted kocsit. Puskát ne hozz, van itt elég!" Azt hinné az ember, hogy ez távirat, pedig dehogy, levél volt biz' az; csakhogy ezt a szarvasvadászat generálisa, az uradalmi főerdész irta, a ki abban az időben még ennyinek a megírására is csak nagy keservesen szánhatta el magát. Szeptember második felében voltunk, a szarvasbőgés főévadjában.