Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Szarvas-cserkészet

— 86 — kovács, a fehérmegyei Csókakő és a veszprémmegyei Kaphegy és ezeknek nagy környékei ma is Magyarország legszebb és leggazdagabb vadászterületei a nagy vadakra s különösen szarvasokra. Innen kerülnek ki a leghatalmasabb agancsok, a melyeknek másutt sehol se akad párjuk; mert itt, ezen a százezer holdnyi területen, egyik-másik szarvasnak még a megvénülés is sikerül. És ezeken a helyeken még tudomány a szarvasvadászat, külön hagyománynyal és külön vadásznyelvvel, a mit tanítanak és megtanulnak az emberek. Nem is igazi vadász az ezen a vidéken, a ki nem teljesen otthonos a szarvas összes életviszonyaiban és a ki nem ismeri az összes jeleket, vagy nem birja azokat hamisítatlan vadásznyelven kifejezni, a melyekről még láttatlanban, a puszta csapája után is — a melynek csak magának 72 különböző jelét ismerik a tökéletes szarvasvadászok — meg merünk esküdni, hogy milyen az a szarvas, mely az ő pecsétjét otthagyta. Ezek közül pedig azt a 14 „igaz" jelt, a melyek csalhatatlanok, elengedhetetlenül kell ismernie mindenkinek, a ki a „koczavadász" hirébe kerülni nem akar.. Jaj annak, a ki elárulja, hogy nincs érzéke a „bolt", a „keresztlépés", vagy a „melléklépés" iránt, vagy hogy nem tudja, micsoda és mit jelent a „valutás", a „pecsét", a „fonál", stb., stb. És valóban, csakis az talál teljes élvezetet a szarvasvadászatban, a ki ezeket mind ismeri, a ki tudja, hogy mik a szarvas sajátságai s hogy mikor, hol szokott tartózkodni és hogyan szokott viselkedni. Mert azok az idők, a mikor még hálókkal is