Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Szarvas-cserkészet

- 8

5 'napján meghallja azt a bűvös szót, hog}' „megjöttek a szalonkák!" vagy a mikor elérkezik a forró nyárnak az a várva-várt napja, a melytől fogva ismét „szabad a vásár" az apróbb vadak között. Hát még, a mikor beköszönt a szarvasnász: a „bőgés" ideje, mely feledtetve velünk mindent mást, összes figyelmünket az erdők királyára irányítja! Egy elnyomhatatlan ösztön, egy fékezhetetlen vágy ébred föl ilyenkor bennünk: a vadászszenvedély. * Dunámul terül el Közép-Magyarország legnagyobb erdősége: a Bakony és vele kapcsolatban a Vértes. Bizony már távolról sem hasonlók ezeknek hegyei és völgyei ahhoz a képhez, a melyet akkor nyújtottak, a mikor még az Árpád-házi királyok űzték a végtelen rengetegekben a bölényt. Itt is, ott is uralomra vergődött a fejsze nyomán az eke; megritkult, pusztult az erdő mindenfelé, hogy helyet engedjen a búzatermő szántóföldeknek. És eltűnik a nagyterjedelmü erdőkkel ezeknek legfőbb disze : a szarvas is, mely ma már mind szűkebb körre szorul s idővel majd szintén arra a szomorú sorsra fog jutni, a melyre a bölény is jutott . . . Ettől azonban még messze vagyunk. A Vértes és a Bakony hegylánczolatának északról délnek, Komárom-, Fejér-, Veszprém- és Zalamegyéken átvonuló vonalában van még több meg nem szakasztott s helylyel-közzel a „kultúra" által teljesen érintetlenül is hagyott nagy erdőterület, a hol, kellő óvásban is részesülvén, még mindig nagy mennyiségben találjuk a szarvast. A komárommegyei Öreg-