Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

— 6i — ott nyoma se igen marad, még csak neszt se csinál, s talán még jót is tesz azzal a megköppölyözött fával ? Egy-két ilyen nagyjában összefürészelt ággal megtelik az a kis rövid csacsikordé, s ő indulhat, s reggelre beér vele a piaczra. Czigánypecsenye, literes bor, meg pár pakli stemplis dohány csak kerül az árából, s ha ez elfogyott, akkor meg újra ád a jó Isten. Csak megél a szegény ember is hóttig. * Tapasztalatlan fiatal ember volt még az uj erdész, de serény, mint — minden uj ember, és elhatározott szándékú arra, hogy majd csinál ő rendet abban az erdőben. Nem volt neki elég a nappali munka, megtoldotta az éjjelivel is; éjfél után is, egyedül csak a holdvilág által kisérve, sokszor botorkált olyan helyeken, a hol még fényes nappal se igen fordultak meg az ő bölcs elődjei, kik az előbbi boldog időben megszokták, hogy az éjjelek alvásra, a nappalok pedig — pihenésre valók. Majd megmutatja ő azt is, hogy annak a hírhedt „fakukacz"-nak ki kell abból az erdőből pusztulnia; törik-szakad, de ő ugyan nem türi meg ott. Nem ismerte ugyan még szemről-szemre, de hire után tudta már, hogy nem fél az senkitől, mert nem bántja senki. No, majd bántja ő. — Csés jó reggelt, nemzetes uram! — köszöntött be hozzá egy reggelen az öreg József. — Én vagyok, uram, a fakukacz; hát csak elgyüttem egy kis bagóért, meg hogy itt lásson meg a nemzetes uram először, ne az erdőn.