Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

-- 1« azt hajtogatják, hogy az idén korábban lesz tél, hát korábban is kellene megtartani a falipzitát. Hanem hát, persze, könnyű azoknak, a kik nem pénzért veszik, ingyen kapják a fát, meleg szobájuk van mindig s igy nem is tudják, hogy mi az, ha a szegény ember a gyermekeivel együtt hideg hajlékban gubbaszkodik. Az öreg „Péter jáger" is ott büszkélkedik közöttük az ő uj egyenruhájában és fogadkozik erősen, hogy no majd, ő megérteti a „teins úrral" a falu kívánságát. A templomajtóban ólálkodó leső gyerek törtet befelé és -— „giling-galang", megszólalnak a harangok, megindulnak a hivek, mert a tisztelendő ur végre kilépett a paplak udvaráról, fogadva a kijáró sok kézcsókot nagyjától aprajától. Az orgona praeludiuma megszólal, belehangzik az ájtatos hivők szép karéneke: „lm arczunkra borulunk előtted istenség", és kihallatszik belőle messzire a kántor orrhangu tenorja . . . * A hosszan tartott őszi sarat fölváltotta a kemény téli fagy s a mi eső megmaradt, az elképzelhetetlen mennyiségű apró pelyhek alakjában hullott egymásra le a fekete földre, a melyen most lábnyi magasan és végtelen terjedelemben elterül a szép fehér hó. Deczember vége felé járunk, a kis Jézus hetében s minden jel arra mutat, hogy Tél uram az ő uralmának tetőpontjára jutott. Zimankós csikorgó hideg van, fuj az északi szél és hordja a levegőben megfagyott apró hódarát a künnjárók szemei közé. A ki teheti, meghúzódik a meleg búbos mellett. De az öreg Péter és az ő ifjabb