Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „faliczita"

A „faliczita". Múlnak az idők s változnak az emberek az ő szokásaikban. A gőz és a villany mostani kora lassan-lassan, de következetesen kiszorít, megsemmisít egymásután mindent, a mi „a régi jó idők" hagyományaként reánk maradt. Áldozatául estek az uj kor sokat emlegetett „czivilizácziójának" boldog Magyarország rengeteg őserdői is, a melyekben nagy csoportokban tanyázott az immár teljesen kiveszett bölény, százanként verődött össze a manapság nagyon megfogyott szarvas és csak ugy hemzsegett a kisebb-nagyobb hasznos és kártékony vadállat: az őz, nyul, fajd, fáczán, fogoly; a medve, hiúz, farkas, róka és az a csúnya, rut állat: a vaddisznó, a melyet hol ide, hol amoda számítanak az emberek, de a mely bizony mégis csak határozottan oda tartozik a kártékony vadak