Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Erdőégés

— 30 — Az erdész már tisztában van azzal, hogy hogyan használja fel a rendelkezésére álló erőt, hogy mely módon kisértse meg a mentést. Azok a derékszögben kereszteződő osztagvonalak, a melyek tűzveszélyek esetén is hathatós szolgálatot tenni hivatvák, fogják most is lehetővé tenni az ő törekvését. Kiszámította már, hogy a czélba vett munkához ennyi embernek mennyi időre van szüksége s áttekintette, hogy annyi idő alatt meddig terjedhet még el a mind nagyobb méretekben fokozódó tüz ? Ezt, meg azt, meg amazt a pagonyt, a melyek most még kivül állnak a lángokon, fájó szívvel bár, de fel kell áldoznia, hogy a többit megmenthesse. Nincs más mód, az erdőégésnek csak igy lehet határt szabni. Egy csapat embert megindított jobbra s a másikat balra, hogy a tüz utjának szélein, a még tűzön kivül álló vonalakon eltávolítsanak mindent, a mi a lángokat átvezethetné; egy-egy erdőőr elégséges ezen munkák vezetésére. Az emberek zömét pedig, mely még folyvást gyarapodott, vitte magával, le a tüz alá, arra a keresztvonalra, a melyen a tüzet megállíthatni remélte s itt végig állította azt a sok embert, hogy tisztítsák és szélesítsék azt a vonalt, mely magában nem elég tág arra, hogy a szél által hordott lángözön rajta át ne csaphasson. — Vágjátok, döntsétek le ezeket a fákat mind, neki annak a tűznek, hogy mentül kevesebbet találjon a lábán, ha ideér; kapáljatok, ássatok fel minden gazt és minden levelest; a földön futó tüz