Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 2o6 —• hótalan háztetőket. Bár csak pár napra volt még az újesztendő, mégis, talán, éppen a nagy hideg miatt, nem esett még hó; most azonban ólom­sziníi nehéz felhők feküdték meg a hegyeket és minden jel arra mutatott, hogy az ismeretes ba­konyi hózivatarok egyike van készülőben. Nem is kapott Zsuzsi senkit, a ki az orvosság­ért menni vállalkozott volna. Mindenki azt mon­dotta neki, hog}' majd holnap reggel. Ki menne el most ilyen időben ? A hegyeken át is jó két óra kell odáig; aztán most már régen elmúlt a dél; világossal már oda se lehetne érni, hát még visszajönni! Ilyen időben ! Valóságos istenkísértés lenne az. Sudár Imre pedig, a kire bizton számit­hatott volna, nem volt otthon; már napok óta künn volt a szénégetőn. — Istenem, mit tegyek ? — fohászkodott Zsuzsi. Azt mondta a Tamás tisztelendő ur, hogy ezt az or­vosságot el ne hagyjam fogyni ... és most el­folyt mind . . . semmi sincs belőle . . . apám­uram pedig a meghalásról beszél . . . elszaladok magam . . . arra megyek az Imre gunyhója felé . . . onnan beküldőm őt, én meg megvárom az orvos­ságot s addig vigyázok a szénboglyákra. S visszament haza, hogy ezt a szándékát apjá­nak tudtára adja. Ez azonban aludt; a sok beszéd és a gondolataival járó nagy izgalom kimerítette. Bár ne aludt volna! . . . •— Annál jobb, — mondta magának Zsuzsi. — Átszaladok Kata nénémhez s megkérem, hog}' le­gyen itt, a mig visszajövök. S nem használt a tapasztalt szomszédasszony

Next

/
Thumbnails
Contents