Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 203 — „Tisztaforrás," melynek csergedező erre csak egy szük hegyhasadékon át talál magának kivezető utat abból a katlanból, hogy hosszú, tekervényes pálya után a vadvizü „Séd"-be szakadhasson. Magában abban a sötét erdőben, föl a hegyekre és azokon át a túlsó oldalakra, száz meg száz keskeny, lábnyomnyi ösvény vezet keresztül-kasul minden irányban. Hosszú éveken át a legelésző marhák körmei vájták ezeket a kemény talajba s ezeknek egyike-másika, eső- és hóvizek segélyével, mind mélyebbre vésődvén még a görely közé is az embereknek is állandó jelekül szolgáltak, ha szülővölgyükből valahová kijutni akartak; de e számtalan ösvény mind megannyi egymásba szakadván, itt kelle nevelkednie annak az embernek, a ki ez útvesztőkön eligazodni kivánt. A „Tisztavizvölgy" apraja-nagyja azonban eligazodott ezeken még sötét éjjeleken is; az a körülmény mely mindenkit mást még inkább megzavart volna nekik csak annál biztosabb utmutatóul szolgált; itt egy különös facsoport, ott egy furcsa alakú bokor, emitt egy kiálló sziklacsúcs s amott az egymás fölé torlódott kőgörgeteg: mind-mind mintegy lámpásokat képeztek nekik az ő útjaikon ; s azok az óriás iszalagsudarak, a melyek nemcsak a fák koronáit kötötték együvé, de alant a földön az ösvényeket is, a buja vadszederindákkal vegyest, össze-vissza, keresztül-kasul kuszták, őket akadádályoztatni nem birták. Nem is jár ott gyalogszerrel ma sem senki azon a göröngyös szekéruton, mely a kígyózó „Tisztapatak" mentén vezet ki az ő völgyükből. Ifjak és öregek, egyenkint és csa-