Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 204 — patosan, télen és nyáron, éjjel és nappal „toronyiránt" követik útjaikat azokon a vad ösvényeken, ha vasárnaponkint dicsérni mennek az Istent a messze tul a hegyen fekvő templomba, vagy pedig nagy ritkán ki akarnak jutni az ő otthonukból más emberek közé, más — világba. * A „Tisztavizvölgy" szélső „ház"-ában lakik az öreg Gerencsér Ádám, pusztabiró, első ember a telepitvényen. Őszbeborult ember, tiszta magyar jelleget mutató fővel, mely az első tekintetre elárulja, hogy a már Kupa idejében is a Bakonyban lakott magyarok egyenes ivadéka. Gyéren világított kis szobában • nehéz betegen fekszik most az egyszerű nyoszolyán s csak alig hallgat a mellette rokkát pörgető fiatal leány vigasztaló szavaira. Pedig ez az ő egyetlen leánya, az ő kedves Zsuzsikája, a kinek jósága is, szépsége is ismeretes az ő vidékükön. De most nem hallgat rá; gondolatai messze járnak; fölkeresik az ő egyetlen fiát, azt a derék Pista gyereket, ki még a tavaszszal elment a többivel az ellenség elé. Elmúlt azóta a nyár, meg az ősz és bekövetkezett a tél és nem érkezett neki semmi hire; azt se tudja, merre van, hogyan van? azt se, hogy él-e még ?! Pedig de nagyon kellene az a gyerek idehaza most, a mikor ő, érzi jól, csakhamar utána megy már elköltözött életepárjának, a kit az Isten nyugasztaljon. Mit csinál majd ez a leány, ha pár nap múlva már egészen árva lesz és az ő Pista bátyja nélkül egymaga fog állni a világban ?! . . . Keserves dolog lesz, de elő kell készítenie erre.